ezért jobban tesszük, ha megválogatjuk az ismerőseinket, főleg a barátainkat. A rokonainkat sajnos nem tudjuk…, őket el kell fogadnunk, mint a karmánk által nekünk adott személyeket, akikkel muszáj néha, vagy többször is találkoznunk.

Gyakran előfordul, hogy az ember gondol valamire, s az megtörténik. Ez valószínűleg sokunkkal előfordult már. Minél erősebben gondolunk rá, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtörténik, s minél gyengébb a gondolati energiánk, annál kisebb a megvalósulás esélye, ezért nem mindegy, hogy mit gondolunk arról, hogy mit kaphatunk az élettől és mit nem. Minél magasabbra tesszük a mércét, annál többet kaphatunk, s minél alacsonyabbra, annál kevesebbet.

A legtöbb ember azon bukik meg, hogy nem is engedi meg magának, hogy többet akarjon. Persze erre több kitűnő indokot is talál. Például: nekem ez úgysem sikerülhet, vagy én nem vagyok rá méltó…stb.

Persze nem elég csak többet akarni. Állandóan elégséges energiával kell táplálni az általunk létrehozott gondolati formát.

Az ember kívánsága—az ő gyermeke. Amikor ez a gyermek megszületik, utána állandó figyelemre, babusgatásra van szüksége. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy erőre kapjon és elfoglalja méltó helyét a térben és időben.

Emellett még más emberek gondolati energiáit is hozzá kell kapcsolni, s akkor nagyobb a megvalósulás valószínűsége.

Feltétlenül szükséges a KIRKO posztgraduális képzésén tanultak alkalmazása.

Üdvözlettel:

Dr Kovács József

(feltette Farkas Szilvia)

visszalépés az előző oldalra